Döntő, 4. mérkőzés - 2009. május 21., csütörtök

Budapest (Budafok), Fonyódi Antal Sportcsarnok, 400 néző
Colorspectrum Aramis	2-3 (2-0)	MVFC Berettyóújfalu

Játékvezetők: Viczián Mátyás, Iványi Zoltán, Dobó Gábor

Colorspectrum Aramis: Sikur - Csernai, Sivák, Nagy G., Szűcs, cs: Dávid, Rábl, Frank P., Frank T., Bártfai, Munkácsi, Gremsperger. Vezetőedző: Frank Tamás

Berettyóújfalu: Moga Flavius - Angyalos, Trencsényi, Sáfár, Togoi, cs: Nagy I., Lovas, Kovács I., Nagy T., Kolompár, Tamás, Pallai. Vezetőedző: Szitkó Róbert

Góllövő: Nagy G., Dávid ill. Tamás, Trencsényi, Kovács I.

Sárgalap: Sikur, Frank P. ill. Sáfár, Lovas, Tamás

Ezüstérem a bajnokságban is

Az Aramis szerzett két gólos előnyt az első félidőben. A második játékrészben fordított az
MVFC és megvédte a bajnoki címét, amihez gratulálunk.

A bajnoki döntő 4. mérkőzését ismét teltház előtt játszották a Budafoki csarnokban, és a futsalban „ismert” emberek közül is többen a helyszínen kísérték figyelemmel.  A díjakat Esterházy Márton és Ragadics Ferenc adta át. Sajnos itt egy kis sérelem ért minket az MVFC csapata részéről megint. A Berettyóújfalu csapata annyira sem méltatottak, hogy a második helyezett díjátadásánál megálljanak egy pillanatra, esetlegesen megtapsoljanak, ahogy az illem is tartja.

Szinte az első támadásból gólt szereztünk, Futre lőtte el tíz méterről a labdát, s a kapu előtt Szűcs Ricsi ért még bele, ami így a vendég hálóba talált. Jól kezdett ellenfelünk is, hiszen Angyalos majdnem az első percben gól szerzett megint csapatának, de most nem volt akkora szerencséje.  Igazából csak félpályáig jöttünk ki védekezésben, nem kockáztattunk sokat, stabilak voltunk hátul. Nem sikerült feltörni ezt a zárt alakzatot a vendégeknek, akik kicsit kapkodtak is. Az első félidő utolsó percében Rábl Janó vitte a labdát, majd Dávid Ricsinek passzolt, aki a lehetőséggel élve értékesítette a helyzetet, így 2:0-ra vezettünk a félidőben.

Az eddigiek során az a csapat nyert, aki az első gólt szerezte, így reménykedtünk, hogy ezen az estén is az egy héttel korábbihoz hasonlóan zajlanak az események, de tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz a második félidőben.

Sivák Peti próbálkozása volt az első lehetőség a második félidőben, amelyet Moga azonban kivédett. Hajtott az MVFC, próbáltak még erőszakosabban játszani, s ennek meg is lett az eredménye. Előbb Tamás László cselek után talált a kapuba, majd még ugyanúgy a huszonötödik percben egy szabadrúgást követően Trencsényi kiegyenlített. Láthatóan összezavarodtunk hirtelen, ám rögtön a bekapott találat után Frank Tomi élesen, a jobb oldalról igyekezett gólt szerezni, most nem jött ez be. A huszonnyolcadik percben Kovács István indult meg, és jobb oldalról, a hosszú kapufát találta el, ahonnan a kapuba pattant a labda. Hihetetlen öröm és a  csalódottság keveredett ebben a másodpercben a csarnokban. Mindent megpróbáltunk az egyenlítés érdekében megtenni, -de ahogy nálunk általában lenni szokott- sajnos nem sikerült gólt szereznünk. A vendég csapat főleg labdatartásos játékot mutatott. Több játékosunk bombázta folyamatosan a Berettyóújfalu kapuját, jobban játszottunk az utolsó percekben, kapufát többször is lőttünk. Így a küzdésünk és a rengeteg év közbeni munka a bajnokság második helyére volt idén elég.

Az MVFC csapatának sikerült ezzel a győzelemmel megvédeni a bajnoki címét, amihez szeretnénk gratulálni.

A díjakat Esterházy Márton és Ragadics Ferenc adta át. Sajnos itt egy kis sérelem ért minket az MVFC csapata részéről megint. A Berettyóújfalu csapata annyira sem méltatottak, hogy a második helyezett díjátadásánál megálljanak egy pillanatra, esetlegesen megtapsoljanak, ahogy az illem is tartja.

Frank Tamás (Aramis):
- A második félidőben hibáztunk, ez nyilvánvaló, de azt gondolom, hogy a Mezei-Vill ma nagyon sokat köszönhet a játékvezetőnek, hiszen rúgtak körülbelül tíz olyan szabadrúgást hat és kilenc méter között, sokszor úgy, hogy a játék teljesen máshol volt. Nincs ezzel gond, tanulnunk kell belőle, hogy ezeket hogyan védekezzük le hatékonyabban. Ez a bajnoki döntő megérdemelt volna még egy ötödik mérkőzést is, mert nem biztos, hogy ma vereséget érdemeltünk. Az egész szezont nézve a Mezei-Vill megérdemelten nyerte meg ezt a bajnokságot, kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott, több edzést és több pénzt fektettek bele, mint mi. Gratulálok nekik, nincs probléma azzal, hogy ők nyertek, csak ahogyan mondtam az imént, erre nincs szükségük.  A vezetőséggel a közeljövőben leülünk, hogy hogyan tudunk esetlegesen továbblépni, egyelőre még képlékeny minden, nálunk is vannak problémák, de megpróbálunk jövőre is minél színvonalasabb futsalt bemutatni.

Szitkó Róbert (MVFC):
- Az első félidőben kihagytuk a helyzeteket az ellenfelünk pedig kétszer is betalált, de végül sikerült nyerni. Az éves teljesítményünk alapján megérdemelten lett a miénk a bajnoki cím. Nem is szeretnék most sok mindenbe belemenni, gratulálok a csapatnak, a befektetett munka megtérült, és mi lettünk a bajnokok.

Moga Flavius Lorant (MVFC):
- Rosszul kezdtük a mérkőzést, ugyanúgy, ahogyan egy hete, de utána a szünetben sikerült helyre tenni a dolgokat, és meg is fordítottuk a meccset. Voltak kisebb hullámvölgyek az év folyamán, de végülis két vereséggel fejeztük be az idény, egy nagyon jó év volt ez számunkra. Egyértelműen szeretnénk jövőre is megvédeni a bajnoki címünket, ugyanúgy, ahogyan a Magyar Kupa elsőséget is. A Mezei-Villnél mindig az első helyben gondolkodunk.

Tamás László (MVFC):
- Az első félidőben két fegyelmezetlenségből kaptunk gólt, szerencséje is volt az ellenfélnek. Elmentek kettővel, egy kicsit megijedtünk, de messze nem úgy, mint egy hete itt Budafokon. Most lábra tudtunk állni, félidőben összeszedtük magunkat, tudtuk, hogy van esélyünk, akár a kapuslehozatallal is. Sikerült is, ahogyan elterveztük, az első tíz percben gólt szereztünk, könnyebbé vált a dolgunk, ám el kell ismerni, nekünk is szerencsénk volt. A csapat nagyszerű tartásáról árulkodik, hogy meg is fordítottuk a meccset. Volt esélye az Aramisnak is, kapufát is rúgtak, de hálistennek meg tudtuk csinálni. Az első arany kicsit más volt, Kokó sem volt akkor még velünk, most kikaptunk egyszer az Aramistól, de a negyedik találkozón győztünk, és ezzel mi vagyunk a bajnokok!

Victor Cosmin Togoi (MVFC):
- Boldog vagyok! A Mezei-Vill egy jó csapat, Borisz jó kapus, muszály volt nyernünk! Félidőben mondtam, hogy 3-2-re nyerünk, és be is jött. Gratulálok a fiúknak!

Safar Tony (MVFC):
- Nagyon szoros mérkőzés volt, de végig bíztunk benne, hogy győzelem lesz belőle, és hogy ma itt fogjuk ünnepelni a bajnoki címet. Szerintem ez a siker is ugyanolyan nehéz volt, mint a tavalyi, lehet, hogy volt is többször szerencsénk, de tettünk érte kőkeményen, hogy legyen is. Ha így fogjuk folytatni, akkor mindig ott leszünk a topon! Jövőre is ugyanígy fogunk játszani, küzdeni egymásért, meg fogjuk újra védeni ezt a címet is!

Kovács István (MVFC):
- Nem is tudom igazán mihez hasonlítani azt az érzést, ami a gólomnál fogott el. Nagyon örülök, hogy ezzel a találattal sikerült eldöntenem a meccset, de ez nem az én érdemem, hanem az egész csapaté és a szurkolóké! Úgy gondolom az alatt a rövid idő alatt, amióta itt vagyok megtettem mindent, hogy a társak elfogadjanak, és hát ez a jelek szerint a bajnokság végére skerült is.

Lovas Norbert (MVFC):
- Nagyon jó érzés, óriási dolog, hogy meg tudtuk védeni a bajnoki címünket. Ez a meccs nem úgy alakult az elején, ahogyan szerettük volna, két góllal elment az ellenfél, de utána valami csoda, égi jel segítségével sikerült fordítanunk. Jövőre ugyanúgy dolgozni kell tovább, menni az elkezdett úton. Jó lenne ismét döntőt játszani, ott pedig már bármi lehetséges.

Szűcs Richárd (Aramis):
- Úgy gondolom, hogy a mai mérkőzésen nem érdemeltünk vereséget, méltó ellenfele voltunk a Berettyóújfalunak. Ez a bajnoki döntő még megérdemelt volna egy 5. meccset. 

Frank Péter (Aramis):
- A bajnoki döntő 4. mérkőzése magas színvonalú játékot hozott, most nem lehetett panasz a kapura lövésekre sem. Szerintem kiszolgáltuk a közönséget, egyedül aki nem nőtt fel a mérkőzés súlyához, az a játékvezetői páros volt , sajnos borzalmasan vezették a mérkőzést. Gratulálok a Berettyóújfalunak és jövőre találkozunk.

Képek a mérkőzésről »